 |
|
|
|
|
| A három testőr kiadós ribilliója |
Jó dili a Vígszínház A három testőr című előadása. És ez nem lesajnálása a produkciónak, sőt. Méhes László rendezett egy gondosan szervezett, élvezetes színészi  alakításokkal teli produkciót, ami nem mutatja többnek magát, mint ami, nincsenek művészieskedő felhangjai, lila gőzei, nem akarja elhitetni, hogy a mélységek mélységébe taszít minket. Egyszerűen csak színvonalasan szórakoztat. És ezt aprólékos pontossággal megszervezi. Ebbe nemcsak a technikai lebonyolítás értendő bele, hanem az is, hogy a próbán érezhetően szabadjára engedte a színészeket, hadd marháskodjanak kedvükre. Majd ezt a telivér játékkedvet felhasználva, de a vadhajtásokat lenyesegetve, fölépítette az előadást, amelyben tulajdonképpen csupa helyesen flúgos ember rohangászik. Még Richelieu bíboros sem a közismert ősgonosz Vallai Péter alakításában, hanem filozofálgató, karikaturisztikus figura, akiben persze megbújnak gyilkos ösztönök is. XIII. Lajos Feusztbaum Béla megformálásában sem uralkodásra tökéletesen alkalmatlan, őrmester-szemléletű király, inkább csak egy zavarodott ipse, akinek gőze sincs, hogy mit is kellene csinálni ebben a fene nagy felfordulásban.
 Mert ribillió, az aztán támad rendesen a deszkákon. Mindenki nyargalászik fejveszetten. És közben az Alexandre Dumas-t lazán átíró Tasnádi István szövegétől szellemesek a színészek. Van itt minden, mai beköpések, virgonc elmeélcek, setesuta bajvívások, hangzavar. Annak idején a Katona József Színházban, Babarczy László rendezésében volt ilyen jó móka A három testőr.
Rózsa István díszletként fölépített egy emelvényrendszert, amelyen kiadósakat lehet ugrálni, Horváth Kata bámulni való jelmezeket tervezett, Horgas Ádám virulens mozgásokat. Lajos András vehemens hevületű, nagy erőkkel a falnak menő D’Artagnan. Gyuriska János a néma, de mégis sokat kommunikáló szolgaként a magabiztosság és az elesettség lenyűgöző keverékét adja. A három testőr, Sarádi Zsolt, Hajdu István és Kolovratnik Krisztián soha nem fér a bőrébe, kard- é  s elmeélre hánynak boldog-boldogtalant. Testőrkapitányként Reviczky Gábor a legfőbb humorforrás. A hölgyeknek, Majsai-Nyilas Tündének, Hegyi Barbarának, Danis Lídiának, kissé rezonőr szerep jut. Pecsétőrként Lukács Sándor igyekszik rendet vágni a zűrzavarban, Borbiczky Ferenc pedig fogadósként áll a vártán.
Érdekes fazonok, mulatságos figurák, remek torzpofák tobzódnak az üdítően szórakoztató előadásban.
Alexandre Dumas: A három testőr
Vígszínház
Rendező: Méhes László |
Forrás: MagyarHírlap online |
| ____________________________________________________________________________ |
GODOT-RA VÁRVA
|
A Godot-ra várva amerikai bemutatójának rendezoje, Alan Schneider, egyszer megkérdezte Beckett-tol, hogy kit vagy mit értett Godot-n. A Nobel-díjas drámaíró így válaszolt: „Ha tudnám, megmondtam volna a darabban.”
Éppen ez Beckett abszurdjának a lényege. A Godot-ra várva fohose ugyanis nem Godot, e megfoghatatlan és meghatározhatatlan természetfölötti közeg  vagy mitikus emberi lény, hanem Estragon és Vladimir, a két öreg csavargó, akik magányosan ülnek egy fa alatt, beszélgetnek és türelmesen várakoznak – maguk sem tudják, hogy mire.
„A dráma nem Godot-ról szól, hanem a várakozásról, a várakozás aktusáról, mint az emberi állapot egy lényeges és jellemzo aspektusáról. – írja Martin Esslin. – Egész életünk során mindig várunk valamire, és Godot egyszeruen várakozásunk tárgyát képviseli – valamilyen eseményt, dolgot, személyt vagy a halált. Továbbá az ido múlását, a maga legtisztább, leginkább nyilvánvaló formájában, a várakozás aktusában érzékeljük.”
Tompa Gábor, a Kolozsvári Magyar Nemzeti Színház igazgatójának-forendezojének nevéhez számos kiemelkedo abszurd eloadás fuzodik. Rendezései, Ionesco A kopasz énekesnoje, illetve Beckett A játszma vége bejárták a világot, a Godot-ra várva eloadásával pedig legutóbb Dublinban aratott hatalmas sikert. 
A Pesti Színház eloadásának a különlegessége, hogy Vladimir és Estragon általában korosodó férfiként értelmezett figuráját ezúttal két fiatal színész, Gyuriska János és Hajdú István alakítja. Lucky és Pozzo szerepében pedig Rajhona Ádámot és Pindroch Csabát láthatjuk.
A darab ötven éve született, s 1969-ben Beckett épp a Godot-ért kapott irodalmi Nobel-díjat. Világszerte számos színház tuzi most musorára eme klasszikus abszurdot, hogy méltó módon ünnepeljék ezt a jeles évfordulót.
SAMUEL BECKETT
GODOT-RA VÁRVA
Fordította: KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL
| Estragon |
|
HAJDU ISTVÁN |
| Vladimir |
GYURISKA JÁNOS |
| Pozzo |
RAJHONA ÁDÁM |
| Lucky |
PINDROCH CSABA |
|
| ____________________________________________________________________________ |
SZÉP JÓ ESTÉT Mr.GREEN
Szép jó estét, Mr. Green!
vígjáték 1 részben
Az IBS SZÍNPAD előadása
Író: Jeff Baron
Fordító: Esze Dóra
Színész:
Ross - Hajdu István
Mr. Green - Magyar Attila megnézem |
A kereskedelmi csatornák szórakoztató televíziós produkciókból is jól ismert színészek, Magyar Attila és Hajdu István (Fater és Steve) egy ideje párosként fonódtak össze: játszottak együtt a Szentendrei Teátrumban és az International Buda Stage-en is. Legújabb közös fellépésüket szintén a Buda Stage-en láthatod, a Baron Jeff által írt Szép jó estét, Mr. Green! című darab azonban egészen más arcukat mutatja. Ezúttal kevesebbet komédiáznak, és több a melankolia. A sztori szerint Ross majdnem elgázolja az idős New York-i zsidót, Mr. Greent, ezért a bíróság társadalmi munkára ítéli, ami abból áll, hogy minden csütörtökön meg kell látogatnia áldozatát, és segítenie neki bármiben. A látogatások során furcsa barátság alakul ki a kezdetben egymástól idegenkedő két férfi között. Magyar Attila és Hajdu István azért különleges ötlettel álltak elő: egyik estén egyikük a nyolcvanéves Mr. Greent, a másikuk Ross-t játssza, aztán a következő előadáson helyet cserélnek. |
| |
A NYÚLON TÚL
A Gyalog galopp a Pesti Színházban |
Az angol nonszensz humor világsztár hatosfogata a Monty Python épp negyedszázada
készítette legendás opuszát Artúr királyról és kerekasztalának lovagjairól, Monty Python és
a Szent Grál címmel, mely nálunk Gyalog Galopp fedonéven futott. Minden idok legzseniálisabb magyar szinkronjával igazi kultikus alkotás lett, töketlen fecskéstül, szent kézigránátostul, az elso szótól az utolsóig. Fél évvel ezelott a Szegedi Nemzeti Színház vett egy nagy levegot, és nekifutott a halhatatlan monstrumnak, színpadra állította a történetet. Az istenkísérto vállalkozás oly jól sült el, hogy a Vígszínház sebtiben einstandolta a dolgot, rendezostül, díszletestül, jelmezestül, poénostul. Saját fiataljaira szabva az amott még le sem vett ruhát. A siker beköszöntött a Váci utcában is. Miért is ne, hiszen a mai korban a licenc garancia, muködnie kell itt is, ha amott muködött. Panaszra semmi okunk, hiszen akkurátusan pontosan elhangzanak a már mindenki által kívülrol fújt poénok, amelyeken nemcsak ezredszer; hanem ezeregyedszer is ugyanúgy röhög az ember. A jórészt az utánpótlás csapatból verbuválódott gárda becsülettel helytáll, a pálmát természetesen a nagyok közül kedélyesen leruccanó Hajdu lstván viszi el, aki jó Monty-s szokás szerint mindjárt féltucatnyi szerepet abszolvál. Méhes László korrekt rendezésébol kitunik még Gyuriska János ifjonc Artúr királya és Oberfrank Pál felmelegített Lancelotja is.
First Class, 2000. július |
| |
|
 |
|
 |
